2015. november 18., szerda

1. rész

2010

Shakira




Karrierem kezdetén megkellett küzdenem a népszerűség hátrányaival, de mind egy cseppig se bántam meg, hogy belevágtam a zenészi karrierbe, a második legfontosabbá vált a családom után. Már csak egy óra, tíz perc és 40 másodperc van hátra a Waka Waka dalom megjelenéséig, napokig tartott míg felvettük a stúdióban. Nagy megtiszteltetés  számomra, hogy az én dalom lehet a 2010-es Labdarúgó-világbajnokság nyitódala.


Kora reggel ébredtem, úgy 4 órával előbb a dal hivatalos megjelenése előtt. Antonio még mélyen aludt mellettem a franciaágyunkban. Nem volt szívem felkelteni, az elmúlt napok fárasztóak, egyben eseménydúsak voltak, ezért elég  későn tértünk nyugovóra. Már lassan 10 éve, hogy együtt vagyunk. Megismerkedésünkkor eléggé távoltartók voltunk egymással szemben, még emlékszem, hogy  egy családi ebéden találkoztunk, mint két idegen, akik csak azért vett részt az eseményen, hogy szüleinek eleget tegyenek. Kapcsolatunk először barátinak indult, de ahogy mondani szokják, nem létezik barátság férfi és nő között, a mi esetünkben. Beleszerettünk egymásba.

Voltak az évek során kisebb-nagyobb vitáink, nem tagadhatom, egy rendes kapcsolat elkerülhetetlen viták nélkül, tapasztaltam meg az évek során.  Még napjainkban is előfordul, hogy valami kis dolgon, (legyen  az ebéd  vagy  a ruhapróbák)  összekapunk, de valahogy a sors keze mindig újra összehoz minket. 



Az ágyból nagynehezen kikeltem,  beleléptem a papucsomba és a fürdőbe lépkedtem. A fürdőkádba engedtem meleg vizet, amibe öntöttem a  kedvenc rózsa illatú fürdőhabomból. Megszabaddultam a rajtam lévő pizsamának nevezhető falatnyi rövidnadrágtól és felsőtől, majd lassanként  beleültem a félig forró, rózsától illatozó vízbe. 


Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, mióta a fürdőben tartózkodom. A falra pillantva vettem észre a falon lógó órán, hogy az idő bizony gyorsan eltelt, már csak két órám van elkészülődni, és még semmit se ettem.


Kimásztam a fürdőkádból, magamköré tekertem a kikészített törölközőt és a visszasiettem a szobánkba. Antonio még mindig szuszogott a párnák között, ideje lenne neki is felkelni. A törölköző sarkát erősen megmarkolva, hogy le se csússzon  az ágyhoz mentem és rázogatni kezdtem a vállát.


-Antonio, ébredj. Lassan indulnunk kell a sajtótájékoztatóra.- szólongatom, de hiába, mintha meg se hallaná. 


Leültem az ágy szélére és egy csókot nyomtam arcára. Teste lassan felém fordult, de a szemei még csukva voltak. Még reagálni se volt időm, éreztem, hogy erős karjaival tartva  magaalá teper.


-Jó reggelt, mi amor.-mondta, s köszöntött egy csókkal.

-Összenyomsz a 80 kilóddal, szálj le rólam.
-Máskor ez nem zavar, mikor aladtam fekszel.- mondta a szemembe nézve széles vigyorral az arcán.
-Te egy akkora idióta vagy. 
-És te ebbe az idiótába szerettél bele. 
-Igyekeznünk kellene, alig két óra múlva kezdődik és még a sajtótájékoztatóra való válaszokat se vettük át. 
-Ne izgulj, menni fog. Még van időnk, pihenjünk még egy keveset.- mondta egy nagy ásítás keretében, miközbe magához szorított.
-Nem, nincs időnk. Ne akard, hogy egy pohár hideg vízzel a kezemben jöjjek vissza.
-Rendben, de cserébe kérek tőled valamit. 
-És mégis mi lenne az?
-Fürödj velem.
-Én már voltam, ezt lekésted.
-És este?- kérdezte, egy perverz vigyorral.
-Majd meglássuk, de most talpra és irány öltözni.- kimásztam mellőle,s miközbe kettőt tapsoltam. 


A gardróbomból kivettem egy combközépig érő szürke egyberuhát, hozzá egy kisebb sarkú fekete magassarkút, a helyszínen a stylistok úgyis más ruhát fognak rám adatni,mint az eddigi helyszíneken történt.




Antoniot meg se várva indultam le a konyhába Paulahoz. 

-Jó reggelt kisasszony! -köszöntött nagy mosollyal.
-Jó reggelt Paula!
-Hozhatom a szokásos reggelijét vagy valami mást szeretne enni?
-Jöhet a szokásos, és hányszor mondjam már el, hogy szólíts csak Shakirának.
-De asszonyom, az etikett..
-Semmi de, már négy éve nálunk vagy és kezdem kellemetlenül érezni magam az miatt, hogy csak pár évvel vagy idősebb nálam. Maradjunk csak a tegezésnél. Rendben?- kérdeztem, s egy kedves mosollyal ajándékoztam meg. 
-Igen is, assz.... Shakira. Mindjárt készítem a reggelidet. És az úrnak mit készíthetek?- fordult az ajtóban álló személyhez.
-Egy omlett jól esne.
-Készítem is, pár perc és az étkező asztalán lesz a friss reggeli.- mondta egy halvány mosollyal, s távozott.

-//- 

Elfogyasztottuk a reggelinket és indultunk a sajtótájékoztató helyszínére, most kivételesen nem Antonio vezettett, a küldöttség egy autót küldött értünk, ami a helyszínre fuvaroz. Az út egy órát vett ígénybe, ami idő alatt átböngésztem a mai nap programjait és az elkövetkezendő fellépések helyszínét.  A célhely előtt már fotósok hada sorakozott, ezért egy másik, kevésbé feltűnő bejáratot kerestünk. A biztonsági emberek segítségével sikeresen betudtunk jutni. Kifújtam lassan a benttartott levegőt és felnéztem Antoniora, aki biccentve adta tudtomra, hogy a  sminkes és a stylis már vár rám. Egy szoba felé tereltek, ami tele volt mindenféle kenceficével és ruhákkal.

A ruhaösszeállítás egyszerű volt, sárga felső, csőfarmer és egy lapos talpú cipő, hozzá egy enyhébb sárgás smink. 

A rendezők és újságírók (már akiknek volt engedélyük, hogy bejussanak ide ) már rég elfoglalták helyüket, jegyzetfüzeteiket unalmukban a tolljuk végével kocogtatták, egyesek a telfonjukat bögészték, mások a kamera beállítását ellenőrizték. Az egyik szervező a színpad mellett állt, onnan dirigálva a többi munkálkodó embernek, pár méterre áldogáltunk tőlük,s közben Antonio az újságírók között elvegyülve csevegésbe elegyedett pár újságíró barátjával, engem egyedül hagyva a többi emberrel. "-Pár perc és kezdünk, kérjük önöket, foglalják helyüket! -szólalt meg a hangosbemondó ." 

Csak álltam egy helyben a szívfalak mögött és vártam szólítsák a nevemet. A sajtótájékoztató elkezdődött, a teremben síri csend volt, a sportbizottsági elnök elkezdte beszédjét, amit midnen résztvevő csendben hallgatott.




-És most köszöntsük az idei évi bajnokság főcímdalának énekesnőét, Shakirát. - a nevem hallatára elindultam a bizottság emberei felé. Az egyik férfi a kezembe adta a bajnokságot képviselő labdát és tettem a dolgomat, amit a sajtótájékozató előtt mondtak. Nagy mosollyal végignéztem a közönség sorain, s a labdát felemelve vakuk sokakása kezdett el villogni.


5 percig kellett egy helyben állnom,s közben mosolyognom a kamerák lencséjébe,miután ezt letudtam, a labdát visszanyújtottam és elfoglaltam helyem a bizottság egyik embere mellett. Rajtam volt a sor, hogy az emberekhez szóljak.

-Amiről minden nap tudnék beszélni, az a futball. Nem tudnám elképzelni egy napomat se úgy, hogy ne nézzem meg a sport részt az újságban, nagy rajongója vagyok a sportnak. A Waka Waka című dalomat egy farmon írtam meg, ami pár napot vett igénybe. Az istálótól a házig sétáltam, s azon a sétán bumm, fejbecsapott az új dal szövege,s vele a zene is. Bementem a házba azzal a tudattal, hogy nekem megkell, muszáj megírnom ezt a dalt, mikor befejeztem az utolsó sorokat, boldogan konstantáltam, hogy egy új dalt sikerült megírnom, aminek valami jelentése lesz a továbbiakban a zeneiparban. Beadtun az anyagot a bizottságnak, akiknek a tetszését elnyerte a dal és engem választották ki a többi beküldött dal közül.- meséltem nagy mosollyal- A klipp forgatása a napokban fog kezdődni, amit én, a videóklipp rendezői és szereplői is nagyon várunk. Megtiszteltetés, hogy a Waka Waka (This Time for Africa) része lehet a 2010-es világbajnokság örökségének.

-Köszönjük Shakira, hogy részese voltál a mai sajtótájékoztatónak, ennyi is lett volna a  mai napi sajtótájékoztatót, holnap folytatjuk. Köszönjük, hogy itt voltak.
-Én köszönöm, hogy itt lehettem.-álltam fel, kezet fogtam a vezetőség elnökével és a többi emberrel, majd Antonio felé igyekeztem, áttörve a fotósok, újságírók hadán. A folyosó végén Antonio beszélgetett az egyik szervezővel, kisebb vitába keveredve.

"-Nem, maga figyeljen ide.........Ha bárkinek is szólni mer erről ......... később majd keresem magát....."- hallottam meg a mondatfoszlányokat.

Vajon miről lehetett szó? Antonio nem az a típus akit könnyen kilehet hozni a sodrából.
Mikor észre vette, hogy közeledek, befejezte a beszélgetést a jelenlegi társalgó partnerével, kissé zaklatottabb állapotban volt a  szokásosnál. Megragadta a kezemet és arrébb kezdett el húzni a közelünkben gyülekező emberektől.

-Itt végeztünk, merre tovább? -tudakoltam Antoniotól, jobbnak láttam, ha nem hozom fel az előbb történteket.

-Hátra van még ma egy fotózás pár utcával arrébb, holnap pedig megkezdjük a klipp forgatását, már minden elvan intézve.
-Rendben. Mikor indulunk a fotózás helyszínére?
-Jó lenne minnél hamarabb, hogy Juseppenek ne kelljen sokat várnia, nemrég hívott, az utcákat ellepték a fotósok, a firkászok és a rajongók mikor megtudták, hogy az épületben tartózkodsz. Nem fog sok időbe telni a fotózás, jobb hamarabb túlesni rajta.  1 órásra várható , rövidebb mint az eddigi hosszabb ideig tartóak. 

Két testőr és Antonio társaságában hagytam el az épületet, csak a főbejáraton lehetett távozni, nem volt semilyen más lehetőség a kijutásunkra.

"Shakira", "Shakira, csak egy kérdésre válaszoljon." 

"Igazak a hírek, hogy babát vár?" "Mennyire befolyásolja a magán életét a sztárság?" -hallottam meg a körülöttem álló emberek szájából érkező kérdések hadát.